dezsoili: Elértünk életünk egy újabb kapujához. Ismét becsengettek. Nekem még van gimnazista fiam. Ma a reggelei áldást követően, elindult ismét , egy még újabb világ felkutatása reményében. Tudom, kinek-kinek a maga helyén , van a családjában, vagy saját gyereke, vagy unokája, aki ma reggel újra elindul a tanítás és tudományok elsajátításának légörvényében. Isten áldása legyen mindannyiunkkal, hogy kapjunk mindehez kellő türelmet, és áldása legyen az Úrnak gyermekeinkre, unokáinkra. Adjon nekik tőle jövő bölcsességet. A kávém lefőtt, itt iszogatom közben, ablakot ki, mert hozzád is repítem. Puszi Ili. - Petőfi Sándor - ITT VAN AZ ŐSZ, ITT VAN UJRA Itt van az ősz, itt van ujra, S szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? de szeretem. Kiülök a dombtetőre, Innen nézek szerteszét, S hallgatom a fák lehulló Levelének lágy neszét. Mosolyogva néz a földre A szelíd nap sugara, Mint elalvó gyermekére Néz a szerető anya. És valóban ősszel a föld Csak elalszik, nem hal meg; Szeméből is látszik, hogy csak Álmos ő, de nem beteg. Levetette szép ruháit, Csendesen levetkezett; Majd felöltözik, ha virrad Reggele, a kikelet. Aludjál hát, szép természet, Csak aludjál reggelig, S álmodj olyakat, amikben Legnagyobb kedved telik. Én ujjam hegyével halkan Lantomat megpenditem, Altató dalod gyanánt zeng Méla csendes énekem. – Kedvesem, te űlj le mellém, Űlj itt addig szótlanúl, Míg dalom, mint tó fölött a Suttogó szél, elvonúl. Ha megcsókolsz, ajkaimra Ajkadat szép lassan tedd, Föl ne keltsük álmából a Szendergő természetet.

dezsoili: Nagyon szeretem a kortárs művészetet, benne a kortárs írókat költőket. Szécsi Magda, cigány költő nő, valami páratlan szép versek alkotója. Az elmúlt hetekben akadt kezem ügyében egyik verseskötete, fekete fények címen. Azóta átrágtam magamat rajta többszörösen, és ajánlom bárki figyelmébe, aki valóban szereti a verseket. Valami olyan van bennük, amit mostanában régen nem éreztem másoknál, a szenvedély, a szeretet, a tartás. Kívánok áldott vasárnap délutánt, ezzel a számomra nagyon kedves verssel, ebből a könyvecskéből, Ili. Bogaras Álom – Szécsi Magda verse. A világegyetem lelkifurdalásitól görcsös ragacsos, Álomrügyeket ringató hajszálgyökereiről Figyelem, gyakran görcsbemeredő Vezeklésemet, s vágyamat a tökéletességre. Irigy, gonosz gondolataimat, otthagytam a vakító fehérre pusztított Tehénkoponyák mélyén, az üres, Lélegzetszínű csigaházakban, s hazugságaimat Örökre ötujjú, sárga levelekbe És titok néma fák odvába kiáltottam. Azóta álmodtam szépet is… Igen. Jól emlékszem. Különös papírfoszlányt küldött A szél, ama lelket és testet próbáló Éjszakán, amin ez állt: „Gyakran voltam Úton, veszedelemben tengeren, Veszedelemben hamis próféták között, Fáradságban, és nyomorúságban, gyakori Virrasztásban, éhségben, szomjúságban, Gyakori böjtölésben, hidegben és Mezítelenségben…” E papírfoszlány volt menedékem, éji Vackom azon a csillagmutogatós, lárvafagyasztó Éjszakán, amikor embernek álmodtam magam. Álmomban sírtam, szenvedtem. Gyönyörű volt… De jött a reggel s akkor már tudtam, hogy aki Bennem ott mélyen, a világegyetem lelkifurdalásaitól Ragacsos hajszálgyökereiről figyeli önnön vezeklését Ebben a kitinpáncélos létben, akinek olthatatlan Vágya támadt a tökéletesség Elnyerésére, nem ember, csak én vagyok…- sóhajtott fel a fényes hátú Szarvasbogár, és elbújt meghalni az Őszi avar, rozsdapettyes levele alá… Nem csak megdöbbentő, de tanulságos is a vers. Ismerjük-e egyáltalán azt a kultúrát, amit oly sokszor megítélünk, elátkozunk, és nem akarunk tudomást sem venni létezéséről? Vajon nem emberi butaság csak azért nem adni kellő teret és tiszteletet egy ilyen hatalmas egyéniségnek, mert más a bőre színe? Olvasva verseit, bizony elgondolkodtam sok mindenen. Miért is tartjuk, mi fehér emberek felsőbbrendűnek magunkat? Pont mi? Hiszen elátkozza magyar, a magyart. Lerománozza, letótozza, lezsidózza. Tényleg ennyire nő az emberi tudatlanság? Valóban ilyen lenne a fehér ember alkonya, mint amit most élünk meg? Fehér emberként szégyellem magamat, a többi tudatlan társam és magam vétke miatt. A vers mellé, saját véleményemet és gondolataimat mellékeltem, hiszen szépek a képek, jók a versek, de attól még nem ismerhetjük meg kiben- kiben , magát az embert.

tinela14: Szia!Szép vasárnapot! Sango Villagren: Reggeli Csoda Harmat cseppen a kerti virágról, majd megcsillan rajta a nap sugara, büszkén ontva a fényt magából, s csendül a reggelek víg madara. Még homályba olvad a tekintetem, már hallom e harsány éneket! Tisztul a kép, de még nehezen tompítja szemem a fényeket. Elmém vidáma ébredő árnya remélve köszönt egy szép új napot. Szívem, mint mindig, most sem bánja azt, mit e fénnyel ismét kapott. Álmosan pillantok jobomon az ágyra és megmosolyogtat, ami fogad. Illatok, érzések színes kavalkádja őrzi, mit szívem tartogat. Tán álmodom még, de oly valósan, új képet szőtt a képzelet, a csendes lomhaságban eltelt óra mellettem új Csodát ébresztett. Barnásvörös haja a párnára omlott, s mint hűs patak, csörgedez tovább. Csodálva nézem tincseire bomlott, földig nyúló zuhatagát. Ezernyi kérdésse pillant fel rám a szeretetét ontó barna szempár. "Reggel van? Este? Vagy hajnal talán?" Időt nem ismerve tekintesz reám. Mosolyomtól megnyugszol és viszonzod azt, így nyújtod felém a két kezed. A napsütés lelkedben új dalt fakaszt, új Csodát szőtt a képzelet! Puszi Tina