kapcsi79▼

dezsoili: Csodálatosan süt a nap, az éjszakai hatalmas vihart követően, Már attól tartottam a tetőmet is elviszi, engemet bezzeg nem vitt el. Ez csak vicc volt, Itthagyott, hogy lefőzzem és elhozzam a kávét neked, Áldott hétvégét, sok-sok pihenéssel. Puszi Ili. .Weöres Sándor: Én is Én is világot hódítani jöttem s magamat meg nem hódíthatom. Csak ostromolhatom nehéz kövekkel vagy ámíthatom és becsaphatom. Valaha én is úr akartam lenni ó bár jó szolga lehetnék! De jaj, szolga csak egy van: az Isten s uraktól nyüzsög a végtelenség.

dezsoili: Kifejezetten szeretem a stílusát, s minden írását. Ezzel a kicsit más hangulatú verssel kívánok jó reggelt a hét utolsó munkanapján. A kávém mellé egy puszi is jár, Ili. FÜST MILÁN: KUTYÁK Hajnalodik. S ki fekete kutyáiddal együtt- üvöltve Vonultál el az ablak alatt, - magad is állati rém, - most végre csendesedsz. Nem nézem vándorlásodat s tudom. Nagy ívben fordulsz el, mégy innen arrafelé, hol egy kétesen szürke világ Fekete ködeiből lép majd elő a nap. De addig is te nem pihensz: a láthatáron lassan áthaladsz... A láncokat megoldod. S kutyáid szerte-vadásznak. S így kezdődik a hajnal.

dezsoili: Áldott szép napot, végre kisütött a napocska is, bár lehet, ez csak játék tőle, ma reggeli köszöntője. A kávém friss, a lelkem tiszta, üzenetem-puszim issza. Ili. Ezután a kis tréfa után, viszont egy igencsak komoly verset hoztam a mai napra, egyik nagy-nagy kedvencemet. WASS ALBERT: Üzenet haza Üzenem az otthoni hegyeknek: a csillagok járása változó. És törvényei vannak a szeleknek, esőnek, hónak, fellegeknek, és nincs ború, örökkévaló. A víz szalad, a kő marad, a kő marad… Üzenem a földnek: csak teremjen, ha sáska is rágja le vetését, ha vakond túrja is gyökeret. A világ fölött őrködik a Rend, s nem vész magja a nemes gabonának, de híre sem lesz egykor a csalánnak. A víz szalad, a kő marad, a kő marad… Üzenem az erdőnek: ne féljen, ha csattog is a baltások hada. Mert erősebb a baltánál a fa, s a vérző csonkból virradó tavaszra, Újra erdő sarjad győzedelmesen. S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda a gyilkos vasat rég felfalta már s a sújtó kéz is szent jóvátétellel hasznos anyaggá vált a föld alatt… A víz szalad, a kő marad, a kő marad… Üzenem a háznak, mely fölnevelt: ha egyenlővé teszik is a földdel, nemzedéknek őrváltásain jönnek majd újra boldog építők, és kiássák a fundamentumot, s az erkölcs ősi hófehér kövére emelnek falat, tetőt, templomot. Jön ezer új Kőmíves Kelemen, ki nem hamuval és nem embervérrel köti meg a békesség falát, de szentelt vízzel és búzakenyérrel, és épít régi kőből új hazát. Üzenem a háznak, mely fölnevelt: a fundamentum Istentől való, és Istentől való az akarat, mely újra építi a falakat. A víz szalad, de a kő marad, a kő marad… És üzenem volt barátaimnak, kik megtagadják ma nevemet: ha fordul egyet újra a kerék, én akkor is barátjok leszek, és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag. Kezet nyújtunk egymásnak, és megyünk, és leszünk Egy Cél és Egy Akarat: a víz szalad, de a kő marad, a kő marad… És üzenem mindenkinek, testvérnek, rokonnak, idegennek, gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak, annak, akit a fájás űz, és annak kinek kezéhez vércseppek tapadnak: vigyázzatok és imádkozzatok! Valahol fenn a magas ég alatt mozdulnak már lassan a csillagok, s a víz szalad, és csak a kő marad, a kő marad… Maradnak az igazak és jók, a tiszták és békességesek, erdők, hegyek, tanok és emberek. Jól gondolja meg, ki mit cselekszik! Likasztják már fönn az égben a rostát, s a csillagok tengelyét olajozzák szorgalmas angyalok. És lészen csillagfordulás megint, és miként hirdeti a Biblia: megméretik az embernek fia, s ki mint vetett, azonképpen arat, mert elfut a víz, és csak a kő marad, de a kő marad.